A bevezetőt tekintve talán kicsit meglepő lehet, hogy mennyire nem esetem a horror: sosem
értettem, mégis mi a jó abban, hogy egy könyvvel/filmmel/játékkal próbálom szánt szándékkal
magamra hozni az infarktust, ha ugyanezen hatást egy APEH-boríték, egy kósza svábbogár vagy
a bliccelés közben meglátott ellenőr is simán kiváltja belőlem. Gondolom, sejthető, hogy emiatt
a műfaj digitális képviselői sem sűrűn teszik tiszteletüket PC-men: voltaképp a Frictional Games
fentebb említett antréja, a Penumbra: Overture is csupán a Humble Indie Bundle pakk miatt
került a kezem ügyébe. Dacára azonban a fentebb taglalt cudar műfaji előéletnek, a program
lazán letaglózott, mikor végre rászántam magam, hogy elindítsam: a kiváló klausztrofób hangulat
, az inkább állandó rettegést fenntartó, semmint néha tinihorrorosan rám ijesztő játékmenet és
az érdekes sztori egy számomra is igazán élvezetes garázsfejlesztést eredményezett. Nem meglepő
hát, hogy kocahorrorosként még én is kíváncsian vártam a csapat következő dobását, a
Penumbra-sorozat eszmei örököseként aposztrofálható Amnesiát…